Köszöntjük Cecília nevű látogatóinkat. Holnap Kelemen és Klementina napja lesz.

Vadászati Alkalmassági Vizsgán voltunk!

 

 

   Az eredményes vadászathoz elengedhetetlenül fontos, hogy a lelőtt vad egytől egyig terítékre kerüljön. Az apró vadat nem elég kilőni meg is kell találni, azért hogy sérülten ne szenvedjenek, másrészt pedig hogy ne más állat zsákmányai legyenek! Nagy vadak esetében igen jelentős kára lehet a vadásztársaságnak, ha nem találják meg a lelőtt vadat.

   Magyarországon csak Vadászati Alkalmassági Vizsgával rendelkező kutya mehet vadászni. Amelyik vadász ezt megsérti, egyéni vadászként elveszítheti fegyvertartási engedélyét, illetve az őt befogadó vadásztársaság pénzbírsággal sújtható!

 

 

  2010.09.25-én, Hetényegyházán került sor a vadászkutyáknak a V.A.V. vizsgájukra . Amelyen a Kunadacsi Vadásztársaságból három kutyával eredményes vizsgát tettünk.

   Gombai Csaba vadászbarátunk (akinek már eredményes vizsgával rendelkező kutyája van) már tavasztól szervezte a kutyák vizsgáját belátván annak szükségességét. Sztaskó Tomi barátommal, akinek egy weimari vizslája van többször voltunk előkészítő foglalkozáson, illetve többször gyakoroltunk erdőn, mezőn, csatornában. Gyakoroltuk a kutyákkal a vadkeresést, lövésállóságot, apportírozást szárazon és vízen egyaránt. Az én német vizslám neve Füli, már elég jól apportírozott, de mindig csak a lábamhoz dobta le az apportot, és ez engem felettébb bosszantott. A sors összehozott Bogdán Lajossal, aki nem csak barátom, de példaképem lett! Lajos a vadászkutya betanítás mestere, többször lettek kutyái magyar bajnokok, illetve több nemzetközi díjat is bezsebelt velük. Ahogy elvittem hozzá Fülit, Lajos már az első alkalommal rábeszélte, hogy fenéken ülve adja át a nyúlbőrrel bevont apportfát. Így most már nem fogadom el tőle a lábamhoz dobott apportot. A kutyusommal egésznap együtt vagyok, szokjuk egymás gondolatait, és szinte mindennap kimegyünk a szórót ellenőrizni. Eközben Füli megteszi a napi 6-8 km-ét, hogy jó kondiban legyen, és otthon ne legyen kedve papucsot, lábtörlőt rágcsálni. Mindennap gyakoroljuk az eddig megtanultakat néhány percben.

 De kanyarodjunk vissza a VAV. Vizsgához!

 

 Sípos Balázs vadásztársunk egyénileg készítette fel a német vizsláját, aki jó eredménnyel teljesített a vizsgán. Balázsnak ez már nem az első vadászkutyája, amely kiválóan teljesít!

 

Az nap reggel Hetényegyházán gyülekeztünk. A vizsgára 27 kutyát neveztek be, különböző felkészültségű kutyákat. Volt ott magyar-, német-, weimari vizsla, labrador és golden retriver. Különböző korosztályú a 6 hónapostól az 5 évesig, de mindannyiunk feltett szándéka a vizsga teljesítése volt. A rendezvény Szikinger János úr a Bács-Kiskun megyei Kynológiai Bizottság elnöke, nemzetközi teljesítménybíró eligazításával indult meg. A vizsga négy feladatból állt, de 11 féle szempont alapján pontozott a 3-fös bírói tanács.

 

Az első feladat:

Vízből messzebbre bedobott kacsát kellett kihozni úgy, hogy közben lövést adtak le. A kutyáknak parancsszóra kellett indulni egyenesen a kacsához, figyelmen kívül hagyva a lövést. Beúszni a kacsához, majd megragadva a zsákmányt, kivinni azt a gazdájához. Szinte minden kutya rakétaként vetette magát a vízbe, de volt kutya, akit bíztatni kellett, vagy a lövés vette el a figyelmét. Amelyik kutya kihozta a partra a kacsát, az teljesítette a feladatot és tovább mehetett. Sajnos volt, aki nem.

 

Második feladat:

Bokorban elrejtett nyulat kellett megtalálni 50-60 méterről indulva. A segítők előre elrejtették a nyulat úgy, hogy a kutya azt ne lássa. Parancsszóra kellett indulni és légszimattal meg találni, megállni a nyulat, majd ismételt parancsra behozni. Eközben a vadász a kiindulási helyen kellett maradjon. A vizsgabiztosok közben pontozták a kutya keresését, vadmegállást, a nyúl megfogását és az egész apportírozás folyamatát. Amelyik kutya megtalálta és elhozta a nyulat, az teljesítette a feladatot és tovább mehetett. Itt is volt, akinek nem felelt meg a kutyusa.

 

Harmadik feladat:

Mintegy 100 méter vonszalékon húzott fácánt kellett megtalálni és behozni. A feladat lényege, hogy nem légszimattal, hanem a vonszalékon húzott fácán szagát követve arról le nem térve a madár mielőbbi megtalálása és behozása. Természetesen úgy húzták a vonszalékot, hogy azt a kutya ne lássa, és nem egyenes vonalon, hanem oldalra jócskán kitérve. Volt olyan kutya, amelyik mint, a rakéta úgy ment a csapán a madárig, de volt olyan is aki a légszimatát használta a keresésben. A feladat a madár behozásával eredményessé vált, az eddig eljutott kutyák ezt már mindannyian teljesítették.

 

Negyedik feladat:

Póráz nélkül, a kutya a vadász lába mellől el nem mozdulva, követi gazdáját. Elhangzik a lövés, majd parancsszóra a kutya elindul keresni. Ez a feladat a legnagyobb önfegyelmet igényli a kutyától. A jó vadászkutya a lövésre azonnal indulna, de a parancsszót meg kell várnia! A vizsgabiztosok a vadász és kutyája közötti kapcsolatot is nézték a feladat végrehajtása közben.

 

 

Nehéz nap volt, a feladatok között a kutyák ingerültek voltak nehezen tűrték a pórázt és féltékenyek voltak egymásra. Új ismeretségek kötődtek, beszélgettünk a kutyákról, a kutyatartásról, a vadászatról. Összességében nagyon jó napot töltöttünk el, hasznos dolgokat hallottunk és láttunk. Fárasztó nap után már vártuk az eredményhirdetést. Szikinger János úr értékelte a napot és elkezdte kiosztani a bizonyítványokat. A 27 kutyából 23 eredményes vizsgát tett. Szerényen jegyzem meg, hogy a Füli kutyámmal az elérhető 200 pontból 197-et kaptunk. A Tomi is büszke lehet a kutyájára, egyedüli weimari vizslaként vett részt a vizsgán ahol nagyon jól szerepelt. A vizsgáról cikket készítő újságírónő kedvence lett az eb, ezért több fényképet közölt a Nemzetközi Kutya Magaziniban róla.

 

Meg szeretném köszönni Gombai Csaba szervező és felkészítő munkáját, Bogdán Lajos instrukcióit és Antal Lajos elnökünk támogatását a vizsga sikere érdekében! Társaim nevében is felajánlom segítségünket, hogy a következő VAV-vizsgán is eredményesen szerepelhessenek a Kunadacsi vizslák.

 

A tréning nem ért véget a vizsgával, a kutyát nem lehet elrakni, mint a puskát! Ezzel tartozunk magunknak, a kutyánknak, vadásztársainknak és nem utolsó sorban a vadnak is!

 

Köszönöm, hogy elolvastátok ezt az amatőr szösszenetet.

 

Csaba Imre